Szombaton elindult a 2013-as túraév itt a Mecsekben, ismételten a Télies Mecsekkel. Ahogyan az előző évben, úgy idén is megerősítést nyert a túra átnevezése, hiszen a táj kinézete nem, csak a hőmérséklet idézte a telet ezen a napsütötte szép szombati napon. Nagyon hamar értem ki Uránvárosba, 35 percem volt a 22-es busz indulásáig, amit a -4 fokban nem nagyon akartam megvárni, így gyalog indultam el Éger-völgybe. Szép lassan bandukoltam, fél óra elteltével pedig már ott is voltam. Neveztem, de indulni csak nyolctól lehetett, mert a 16-os táv pontőrei még nem voltak kint. Így aztán leültem és vártam a nyolc órát. gyorsan elment az idő, így szedtem magam és elindultam. Az útvonal teljesen ugyan az volt, mint a tavalyi. A zöld sávon kezdtem, és rögtön ahogyan másztam fel az Éger-völgy feletti szerpentinen a nap már beragyogta az egész helyet, szép sárga fénnyel.
Ahogyan már írtam is, szép napos idő volt, a hőmérséklet viszont kicsit fagypont alatt volt. Ez azért nem okozott problémát, sőt, abból a szempontból jó is volt, hogy a talaj olyan fagyott volt, hogy tisztán megúsztam az egész túrát. Hamar felértem a mészkerülő bükköshöz, ezt a helyet nagyon szeretem, majd elhagytam a Mohosi-kis-kutat is. Éger-tetőn megálltam egy fotó erejéig, majd haladtam tovább a zöldön.
Nagyjából kétszáz méter után elértem a sorompót, ahol jobbra fordultam és továbbra is csak mentem és mentem. Hol felfelé, hol lefelé, utóbbiból volt a kevesebb. Végül odaértem a zöld sáv/piros háromszög elágazáshoz, ahonnan hosszú és szuszogós emelkedő kezdődik. Ezen felfelé kicsit visszavettem a tempót, bár így is voltak páran akiket lehagytam. Ez az a része a túrának, amikor minden kanyar után azt hiszed, hogy már felértél a csúcsra, pedig nagyon nem. Hosszú percek után még csak egy sík részre értem fel, de amíg végigmentem rajta, volt időm észhez térni, így a következő hosszabb emelkedőt is gond nélkül megmásztam. A legjobb dolog a Jakab-hegyben az, hogy ha eléred a Kelta földvárat, akkor már önkéntelen is mosolyra húzódik a szád, mert innen már tényleg nincs messze a csúcs. Nekem is csak pár száz méterem volt hátra, hogy végül odaérjek.
A kilátó tövében megkaptam a pecsétet és egy kis alacsony kalóriatartalmú fényt a krisnás pontőrtől. Ezután búcsúztam és a kéken tovább elindultam lefelé a hegyről. Sokszor megtettem már ezt az útvonalat, a Szuadó-nyeregig csak lefelé, ami azért kell a sok mászás után. A nyeregtől emelkedik ugyan, de az emelkedők között bőven van sík szakasz is. A Vörös-hegy alatt a keresztnél csatlakozott be a 10-es táv, jó pár embert le is hagytam, amíg a köves, sziklás lejten elértem a Remete-rétet. Itt a pecsét mellé frissítőt is kaptunk, forró teát és sütit. Finom volt mindkettő, főleg a tea esett nagyon jól. A kis pihenő után megint jelzésváltás, a piroson mentem tovább déli irányba.
Mivel itt nagyrészt lefelé vitt az út, kicsit átváltottam kocogásra, még több túratársat hagytam le és beértem Mecsekszentkútra. El a harangláb mellett, majd következett trükkös rész. Jobbra be kellett ágazni az erdőbe, erre megy a jelzés is, csak nehéz észrevenni. Ebből kifolyólag tavaly itt továbbmentünk, de idén már megtaláltam a bejáratot. Ez a szakasz a szerpentin nyomvonalát követi, jó kanyargós, de gyorsan lehet rajta haladni, sorra hagytam le először a Rózsa-forrást, majd a Kancsal-forrást. Kereszteztem a műutat, a túloldalon megtettem a túra utolsó jelzésváltását, a célig ugyanis a Pécs-Orfű kerékpárúton kellett végigmenni. Érkezésemkor szerencsére nyoma sem volt a tavalyi teltháznak, szinte üresen kongott a hely. Átvettem a kitűzőt és az emléklapot, de a “Baranya Teljesítménytúrázója 2012” jutalmát még nem, mert az enyém nem volt ott. Egyébként névvel ellátott bögrét kaptak a teljesítők, nekem még egy hónapot kell rá várnom, a PITE túrán fogom megkapni az egyik szervező ígérete szerint. Meglátjuk. Amúgy a túra kellemes volt ebben a szép időben.
Télies Mecsek 16
időpont: 2013. január 12., helyszín: Nyugat-Mecsek
táv (k. sz.): 16,2 km, szint (k. sz.): 530 m, idő (ó:p): 2:52
Outdoor Napló 