Már megszokott, hogy március elején a Kardos-úti kulcsosháztól induló nőnapi túrát teljesítjük. A kora tavaszi jó időben a 6-os rövid távon gyalogolunk, mindig laza kirándulásnak tudjuk be. Idén is ez volt a menetrend, a főpályára jóval a 34-es busz indulása előtt érkeztem, így egy kávé simán belefért az időbe. Elek is befutott, aztán hamar felértünk a Mecsekre, gyors regisztráció és indultunk. Egyébként gondolkodtunk a hosszabb távon, de még mindkettőnknek dolga volt délután és a kökörcsinekhez is kinéztünk a túra után, ezért maradt a rövid táv. A kulcsosházat északi irányba hagytuk el, felfelé a sárga háromszögön. A műutat keresztezve jobbra fordultunk és az állatkert melletti ösvényen kanyarogtunk felfelé a Misinára. Szép idő volt, ám ahogyan haladtunk a szakasz felénél elértük a ködhatárt, az erdő kinézete gyökeresen megváltozott. Késő őszi kép szállt az erdőre, de mi ezt is szeretjük. Így értük el a TV-torony alatti műutat, a torony nem is látszott a sűrű ködben. Mi csak mentünk tovább, a torony tövénél balkanyar. Én bedobtam egy banánt, a parkoló előtti kanyarban megálltunk kicsit, rácsodálkoztunk a szép új útburkolatra.
fotó: Telek Elek
Ezután folytattuk a sárgán és tértünk be a Hóvirág-völgybe. Idén sem szűkölködött belőlük, de a szürke idő kedvemet szegte, a fotó elmaradt. Meg aztán ilyenkor úgyis tucatszám lepik el a közösségi oldalakat a hóvirágos fotók. Hamar elértük az első pontot, pecsét, csoki és pár mondat a pontőrrel, aztán már a sárga kereszten baktattunk. Testet-lelket feltölti ilyenkor az erdő látványa: a szürke ködben mindenütt élénk zölddel virít a medvehagyma. Olykor érdekes dolgokkal is találkozni az aljnövényzetben, ezúttal meztelen csigát találtunk.
Pár kanyarral arrébb pedig a misinai sípályát kereszteztük, aztán már Dömörkapun voltunk. Megejtettük a kanyart a leánykökörcsinekhez, de a borult szürke idő keresztülhúzta a számításainkat. Így kicsit csalódottan vettük az irányt a cél felé. Valamennyire kárpótolt a finom tea, amit kaptunk. Kicsit még pihentünk, közben pedig szinte az összes felhő eltűnt az égboltról, csodás idő kerekedett. Így szokott ez lenni, de ezúttal volt még időnk, töltöttünk még egy pohár teát és visszagyalogoltunk Dömörkapuhoz. A napsütésben már a kökörcsinek is már arcukat mutatták. Miután elkészült pár kép, csak ültünk a napsütötte domboldalon. Ez már igazi tavasz volt. Persze nem lehetett teljes a nap zsíros kenyér nélkül, betértünk hát a büfébe enni, inni és még egy, az állatkertről szóló könyvet is kaptunk ajándékba.
Nőnapi Séta
időpont: 2014. március 8., helyszín: Közép-Mecsek
táv (k. sz.): 6,1 km, szint (k. sz.): 250 m, idő (ó:p): 2:15
Outdoor Napló 