Megint egy korai kelés és irány a távolsági buszpályaudvar. A Tenkes 20 túrára igyekeztem, a világért nem hagytam volna ki. Most már mondhatom, hogy rendszeres visszatérő vagyok a túrán, idén álltam negyedszer rajthoz a 20-as távon. Nagy örömömre pedig két új túratársat “avattam” a mai napon, Peti és párja, Ágnes jöttek velem a Villányi-hegység ösvényeit bejárni. A távolsági busz hamar megtelt emberekkel, sokuk ugyanúgy Túronyba igyekezett, mint mi. A Tenkes túrák évről évre nagyon sok embert vonzanak, a rajthelyen is várni kellett, mire regisztrálni tudtunk és kezünkbe kaptuk az itinert. Amikor ez megtörtént már indultunk is, visszafelé a parkoló irányába. Balra fordultunk az első elágazóban és a sárga kereszt jelzéssel ellátott oldalvölgyben mentünk a túronyi templomig, ahol újabb elágazást értünk, de maradtunk az eddig is követett jelzésen. Széles horhosban kapaszkodtunk felfelé, nem sokkal később egy keskenyebb útra tértünk át, amin a túronyi pincék között másztunk fel a hegyre. Elértük az irtást is, itt kanyarodtunk jobbra, rá a műútra. Majd’ 1 km megtételét követően értünk vissza az erdőbe, ahol már a fonódó kék-sárgát követtük. Kellemes, árnyas erdőben értük el az első ellenőrőzpontot az útjelző táblánál, ahonnan a pecsételést követően már indultunk is tovább, a kéket magunk mögött hagyva és a sárgát követve. A Csodabogyó tanösvény vezetett minket le a református templomhoz. Pár perc és bent voltunk a második ponton, a máriagyűdi frissítő állomáson. Pecsét, zsíros kenyér és helyi borok. Ezek vártak itt minket, mi pedig mindegyiket végigpróbáltuk.
A pihenő után balra, felfelé folytattuk egészen a templomig. itt váltottunk a piros körút jelzésre. A templomot balról kerültük, egy szerpentines úton másztunk fel a “Fájdalmas Szűzanya” szobrához, itt jobbost vettünk és a kis kápolna után a balra tartó utat választottuk a kálváriához. Itt volt a harmadik pont, ezúttal ikszeltünk a lapra. Leereszkedtünk a főtérre, ahol külön vált az eddig együtt haladó 15-ös és 20-as táv. Mi a sárga sávon mentünk tovább egy bal kanyar után, végig szőlők és présházak, pincék ölelésében. Így hamar elértük a Szentkútnál lévő 4. pontot. A túrát folytatva igen hamar, kb. 300 métert követően jött a következő pont, megint egy ikszelős bója. Az út túloldalán lévő telken pedig szerencsétlen kecske még mindig ki van kötve, ugyanúgy, mint tavaly. Mindig a Jurassic Park vonatkozó jelenete jut eszembe róla.
Na de vissza a túrához. Az ikszelés után egy horhosban mentünk le a pincesorig, itt balra kanyarodtunk, nem sokkal arrébb a márványüzemnél pedig jobbra. 300 méter megtétele után köves útra értünk, melyről 200 méter után fordultunk balra, a hegy irányába. Az utolsó pincét és vele együtt az utat is elhagyva keskeny ösvényen kapaszkodtunk fel az Akasztó-dombra.
A domb pedig telis-tele volt agárkosborokkal, szinte lila volt tőlük az egész domboldal. Olyan ez egy biológia tanárnak, aki botanikával foglalkozott az egyetemen és abból is írta a diplomamunkáját, mint maga a Mennyország. Le is hasaltam a fűbe fotózni, közben Petiék felértek a dombtetőre és ikszeltek még egyet a lapra.
jobb oldali fotó: Katona Péter
Nem sokkal később én is követtem őket, miután begyűjtöttem az újabb igazolást, indultunk tovább, még feljebb a hegyen. Az északi irányba haladó erdős-bokros kaptató nem esett túl jól, de elértük a kerítést, ami után már szélesebb földúton mentünk fel a Csukma-kereszthez, a 7. ellenőrzőponthoz. A pecsételést letudva nyugati irányba, a gerincen indultunk tovább a piroson, melybe hamarosan a kék fonódott. Pár száz méter után a piros levált balra, mi pedig maradtunk a kéken. A kék kereszt becsatlakozásánál újabb ikszelés, és irány le a hegyről északi irányba. Nem sokkal később már a 9. pontnál jártunk, megint ikszelés. Bal kanyar és zöld sáv jelzés, ami szerencsére sokáig szintben haladt, aztán levitt egy völgybe, ahol ugyanúgy követtük tovább. Többéves irtást hagytunk el, ezt követően pedig egy szántó jobb oldalán mentünk. Keskeny erdősáv mellett másztunk fel a 10. ponthoz, ami a turista utak elágazójában volt felállítva. Pecsét és csoki, majd jöhetett Bisse. A temető után értünk be a faluba, ahol a legközelebbi elágazóban balra kanyarodtunk és a zöldet követve felfelé hagytuk el a falut. A műúton már a fonódó sárga-zöldet követtük és beértünk egy egy csoportot, akiknek a vezetője lóháton követte őket. Kényelmes megoldás, az már egyszer biztos.
A műút törésénél, a villanyoszlopnál a jelzés balra, a szántóra irányított bennünket, az erdő felé. Itt lefelé, löszös mélyúton haladtunk, amiről egy jobbos rántott ki. Keskeny ösvény vitt a túronyi túraállomásig, ahonnan már látótávolságon belül volt a cél. Laza 20-30 perces sorban állás után megkaptuk a kitűzőt, majd megpihentünk kicsit a büfében és kibattyogtunk a buszhoz. A Tenkes túra idén sem okozott csalódást, jövőre ugyanitt.
Tenkes 20
időpont: 2014. április 5., helyszín: Villányi-hegység
táv (k. sz.): 20,7 km, szint (k. sz.): 633 m, idő (ó:p): 5:40
Outdoor Napló 