A legutóbbi szombaton egyedül indultam útnak Máriagyűdre és izgalmasnak ígérkezett egyedül teljesíteni a 20 km-es éjszakai túrát. Este 7-kor indult a busz Pécsről, fél 8 után pár perccel pedig már neveztem is a túrára, 3/4 8-kor indultam neki. Az épülettől jobbra indultam, felfelé a sárga kereszten, a református templomnál váltottam a sárga sávra és fordultam balra, már a Csodabogyó Tanösvényen másztam egyre feljebb és feljebb a hegyoldalban. Elhagytam két helybéli srácot, akik a 10-es távon voltak, de amíg megálltam a kilátónál fotózni, be is értek.
Megkínáltak a náluk lévő fröccsel, aztán beszélgettünk kicsit, aztán újra az ösvényen voltunk. Elköszöntem tőlük, megindultam a saját tempómban, hamarosan pedig a Pyber-gunyhóhoz értem, azt elhagyva pedig már csak egy rövidke kaptató állt köztem és az útjelző tábla között, ahol az első pecsétet kaptam a lapomra. Mellé pedig csokit, amit be is vágtam, hogy legyen ami továbbvisz. Az ellenőrzőpont után rögtön balra, bent az erdőben folytattam, a kék háromszögön. Jó keskeny és kanyargós út, de roppant élvezetes. Majd hirtelen valami a fejemnek ütközött, jobbra nézve láttam, hogy egy denevér volt, ami már tova is repült. Na, ilyen se történt még velem. Ezután értem el a műutat, amin egy darabon lefelé mentem, majd a műút és a földutak elágazójánál balra fordultam, a kéken folytattam. Jó sokáig mentem lefelé, helyenként igen kényelmetlen kavicsos, köves terepen, amíg leértem a Janus pincészet szőlőjéhez és ezzel együtt az 58-as főúthoz. Eddig azért is siettem, hogy még viszonylag világosban tegyem meg azt a szakaszt, ami az 58-as mellett visz a csarnótai elágazóig. Noha még volt valamennyi fény, a fejlámpát azért felkapcsoltam, hogy az autósok lássanak és szerencsére épen, egészben elértem az elágazást. Gyors frissítés, aztán a műúton be Csarnótára. A falu közepe táján, a templomnál volt a második pont, itt pecsét, cukorka, majd indulás tovább balra a zöldön. Ekkor már kellett a fejlámpa fénye és dicséret a rendezőségnek, mert a szalagozás végig nagyon korrekt volt, fényvisszaverős szalagok lógtak mindenütt. Egy kis völgybe értem le, ahonnan mélyút vezetett ki. Ahogy haladtam az egyik szalag fénye egyszer csak megszűnt, gondoltam szentjánosbogár lesz, mert aztán megint láttam a fényét. Közelebb érve vettem észre, hogy kettő van belőle és már el is iszkolt. Sajnos azt nem láttam milyen állat volt, de a túra alatt elég sok mindennel találkoztam, denevérrel, erdei egérrel, rókával, hatalmas meztelen csigákkal, őzzel. A mélyút végén jobbra fordultam, ez az út pedig elvezetett a kék és zöld jelzések elágazójához, itt balra kanyarodtam és a kéket követtem. Ettől a ponttól csak felfelé mentem, hol igen szűk helyen, majd egyre nyíltabbá vált a terület, végül felértem a kilátóhoz, ahol a pecsét mellé pezsgőtablettás vizet, majd szürkebarátot kaptam. Pár perc pihi után indultan ismét útnak és minden idegszálammal arra koncentráltam, hogy nehogy elveszítsem az ösvényt, amit még nappal is nehéz néhol követni. Szerencsémre végig szem előtt volt, mér egy túratársat is lekísértem a köves úthoz, ahol adtam neki fényt, amíg elemeket cserélt az egyébként gyakorlatilag teljesen halott fejlámpájában. Az út levitt a Tenkes Csárdához, ahol megálltam egy kicsit megnézni a csillagokat. rengeteg volt az égen, de sajnos a nagy göncölön kívül egy csillagképet sem ismerek igazán. Ismét az 58-asnál voltam, ezúttal csak át kellett kelni rajta, aztán visszamászni a hegyre a kéken, ahol előtte lejöttem. Nem mondom, hogy jó volt, nem esett jól és még egy róka is kuporgott az ösvényen, de hamar befutott a sűrűbe, amikor közel értem hozzá. Hosszú-hosszú percek múltán ismét a földutak és a műút elágazójánál voltam és egyenesen a kéken haladtam tovább. Ez a szakasz sík volt és visszavitt az útjelző táblához. Újabb pecsétet és csokit kaptam és maradtam a kék jelzésen. Meglepően gyorsan elértem a pihenőhelyhez. Érdekes egyébként, hogy éjszaka a távolságot sokkal kisebbnek, a tempót pedig gyorsabbnak érezzük. Itt, a pihenőhelynél kitérőt kellett tenni jobbra. le a sárga kereszten a Sziklás nevű helyhez. Itt volt a következő pont és a pecsét után leültem kicsit, ugyanis szépen rálátni Máriagyűdre, Siklósra és Harkányra is. És a csillagok, itt is nagyon szépek voltak.
A 10 perces pihenő után másztam vissza a kékre és továbbra is jó tempóban haladva elértem a piros becsatlakozását, majd a kék leválását és a piroson jutottam el a Csukma-kereszthez. Itt is pecsételés, beszélgettem kicsit a pontőrökkel és elkezdtem lemászni a hegyről. A sárgán déli irányba, de ezúttal az Akasztó-domb kimaradt, helyette szalagozás mentén kellett ereszkedni először vadkerítés mellett, majd az erdőben, ami köves útra vitt, le a márványbányához. A következő kanyar után ismét szalagozást követtem, egy jobbos után pedig kis mászás az utolsó ponthoz, a Szentkútnál. Itt is beszélgettem kicsit, aztán nekiiramodtam a maradék 1,5 km-nek. Végig a sárgán, az első kereszteződésnél jobbra, enyhe emelkedő, majd ezt követően már aszfalton a pincék között egészen a Kegytemplomig. A lépcsőinél a piroson balra le és innen már nem volt sok vissza a célig. Lent Tamásék pont indultak haza, ezért gyorsan megejtettem a célregisztrációt és eljöttem velük Pécsig. Óriási köszönet nekik, így nem kellett megvárnom a reggel 4:20-as buszt. Ennek köszönhetően tudtam 4 órát aludni, mielőtt reggel elindultam a Kötél Túrára, de ez már egy másik történet.
Tenkes 20 éjszakai
időpont: 2014. augusztus 2-3., helyszín: Villányi-hegység
táv (k. sz.): 20,9 km, szint (k. sz.): 833 m, idő (ó:p): 4:54
Outdoor Napló 
Egy hozzászólás Új írása