2018 lassan búcsúzik, én pedig megírtam ismét a már szokásosnak mondható összefoglaló bejegyzést az éves futásokról. Pár dolog változott 2017-hez képest, de szerencsére idén is találtam olyan célt, aminek teljesítése az egész évet lefedte.
A változások: a tavaszi sprint távot leszámítva felhagytam a Spartan Race-el, több okból is, amit itt most nem fogok részletezni, de privátban bárkinek szívesen megírom. 2016. és 2018. között 6 Spartan-t teljesítettem, 2017-ben pedig megszereztem a Trifectát, így ezzel ezt teljesnek érzem. Az Ultra nem mozgat, sem a HH. Nem tartom kizártnak, hogy egyszer még indulok ilyen versenyen, de az nem hiszem, hogy a közeljövőben lesz.
Ami nem változott: az egész éven átívelő cél, ami idén a Trails sorozat négy állomása volt. A terepfutas.hu csapata ráncba szedte a Trails sorozatba tartozó versenyeit és új koncepciót húzott rá: 4 évszak, 4 verseny. A befutóérmek is teljesen új dizájnt kaptak, teljes mértékben illeszkedve egymáshoz és az új elgondoláshoz. Ez pedig egy rettenetesen jó ötlet, így a srácokkal kiemelten rá is mentünk erre a 4 versenyre.
4 évszak, 4 verseny, 4 érem
Nyúlcipőbolt Trails sorozat (2018. április – december)
A madárdaltól hangos erdő: Mecsek Trail S (2018.04.29.)
Első állomás a Mecsek volt, ezt az útvonalat már többször futottam, jól ismerem. Április végén szokatlanul melegben nyomtuk le, de az első teljesítés meglett. Pécsváradról fel a Zengőre, majd az északi oldalon lejtezve keleti irányból kerültük a hegyet, hogy visszaérjünk Pécsváradra, a célba. Azt az egyet nem tudom, hogy miért a 13 kili hosszú S távon indultunk, amikor a 17k-s M táv is bőven belefért volna. Valószínűleg a tavaszi fáradtság vagy csak szimpla lustaság volt az oka. Mindenesetre jó volt a Mecsekben futni az első állomását a sorozatnak.
útban a Zengőre (Mecsek Trail) | fotó: terepfutas.hu
A felfűtött kemencével vetekedő erdő: Börzsöny Trail M (2018.07.15.)
A nyár közepén Diósjenőre igyekeztünk, hogy a Börzsöny Trail középtávját fussuk. Nekem új versenyként jelent meg a naptáramban, de nagyon élveztem. A rohasztó meleget kevésbé, de a Börzsönyt imádom. Már biztosan mindenki tudja, aki időnként olvasni szokta a blogot, de a Börzsöny a szívem csücske, a hazai pályát jelentő Mecsek mellett. Így ide mindig szívesen jövök, bármiről legyen szó, kirándulásról, kéktúrázásról vagy futásról. A kijelölt pálya jó volt, a rendezőség ismét hozta a magas színvonalat, ami rájuk jellemző. Hazudni nem fogok, remek érzés volt beérni a célba, hogy végre vége, de már alig várom, hogy jövőre újra ott futhassak. Krisztián pedig először futott a Börzsönyben és bizony a hegy kellőképpen köszöntötte is, de ő is nagyon élvezte az M táv 23 kilométerét.
emelkedünk a Börzsönyben | fotó: terepfutas.hu
A szeles, esős őszi erdő: Mátra Trail M (2018.10.21.)
A nagy kalandot az évben a Mátra Trail jelentette, nem csak a futás. Ugyanis azt találtuk ki, hogy tömegközlekedéssel érkezünk a Mátrába. Egy nappal a verseny előtt mentünk fel, a Galyatető Turistacentrumban foglaltam szobát. Ennek két oka is volt. Egyrészt kipihentek akartunk lenni a futásra, másrészt a nyitás óta szerettem volna megszállni Galyatetőn. A szállásban nem csalódtam, tiszta és dizájnos szobák, a kaja első osztályú. Összességében nagyon kellemes szálláshely. A ház mögött pedig 2-300 méterre magasodik a Péter-hegyesén a Galya-kilátó, ami belépődíjas ugyan (200 Ft), de a panoráma miatt bőven megér annyit. A kellemesen eltöltött délután és este után másnap lebuszoztunk Mátrafüredre, a verseny rajtjába. Az első 6 km végig emelkedett, persze változó mértékben, de nem esett jól. Ráadásul a terep tényleg technikás volt, ahogyan a kiírásban is szerepelt. Lehullott falevelek, alattuk pedig kisebb-nagyobb sziklák. Ezt tetézte, hogy még csúszott is. Nagyjából félúton, Mátraházán volt egy frissítőpont, aztán fordultunk vissza Mátrafüredre. Az idő végig szeles volt és az eső is elkezdett szitálni az utolsó kilométereken. Igazi őszi hangulatú verseny kerekedett belőle, amihez sokat hozzátett a szépséges őszi színekben pompázó erdő is. Őszinte leszek, engem ez a verseny tépett meg a legjobban, annak ellenére is, hogy pl. a Börzsönyben többet futottunk és sokkal melegebb is volt.
az egyik legjobb “akciófotó” rólam az évek alatt | fotó: terepfutas.hu
A hóval fedett erdő: Budai Trail M (2018.12.16.)
A sorozat utolsó állomása a Budai-hegységben volt, még sosem futottam itt azelőtt, de nagyon kellemes 17 kilométeres pályán kellett teljesíteni. Szerencsére a tájat hó borította, titkon reménykedtem a havas futásban. Ráadásul felhő sem igazán volt aznap, így szép napsütéses időben futottuk végig. Főleg a Nagy-Kopasz és a hozzá közel lévő Tarnai-pihenő tetszett, ahol kinyílt az erdő és csodás kilátás tárult elénk. A hó pedig nem volt olyan mély, hogy akadályozta volna a futást. Bár pont a hó miatt nagyon sok helyen single trail jellegű volt a pálya és a ráérősebb sporttársakat nehéz volt előzni, ez pedig a tempót visszavetette. De utolsó versenyként az évben még ez is belefért. A célba beérve a Budai érem mellett megkaptam a 4 állomás teljesítéséért járó kölünérmet is.
fotó: terepfutas.hu
a crew tagjai várják a futókat Telki-bánya frissítőponton
Kétszer a Vértesben
Icebug Vértes Terep Félmaraton (2018.03.25.)
Ensport Vértes Trail M (2018.11.04.)
A Börzsöny, a Mátra és a Budai mellett a Vértes is új futóhelyszínként jelent meg nálam 2018-ban. Ráadásul itt kétszer futottunk, egyszer tavasszal (ami inkább tél volt), egyszer pedig ősszel (ez pedig inkább nyárra hasonlított). A tavaszi félmaraton a hegység ÉK-i részén kalauzolt, az őszi trail pedig a DNY-in. Nekem utóbbi jobban tetszett, amiben biztosan az is benne van, hogy márciusban nagyon hideg volt, sok helyen lefagyások is voltak az útvonalon. Ezzel szemben novemberben kellemesen meleg volt, szép kilátás nyílt a hegyről déli irányba és még a Csókakői vár aljához is el kellett futni, itt volt az egyik frissítőpont. Mindkét futás jó volt, de én a novemberit tartom meg a futónaptáramban.
tavasszal és ősszel a Vértesben | fotó: terepfutas.hu
A terepfutás ünnepe
Salomon Visegrád Trail (2018.05.20.)
Második alkalommal futottunk ezen a távon 2017-ben és az biztos, hogy állandó pontja lesz a futónaptárnak a Visegrád Trail. Ha csak egy versenyen tudnék indulni, az biztosan ez lenne. Van már érvényes nevezésem a 2018-as versenyre, ha semmi nem jön közbe, akkor harmadszor is lefutom. Az idei sok szempontból emlékezetes: először is a rajtcsomagba került egy reklámpóló, aztán idén először kaptak a sikeres teljesítők befutóérmet, ami csodálatosan szép és minőségi lett. Harmadszor pedig, aminek a legjobban örültem, a tavalyi időmön 35 percet sikerült javítanom. A Visegrádi-hegység még mindig nagyon szép, aki pedig részese szeretne lenni egy csodás futásnak, az na sokat habozzon majd a 2020-as regisztrációnál. Nem elírás, a 2019-es versenyre ugyanis az összes táv teltházas már.
fotó: terepfutas.hu/ultratrail.hu
A sárdagasztós
Spartan Nagykanizsa Sprint (2018.04.14.)
Ahogyan a bevezetőben már említettem, ebben az évben egy Spartan Race-en indultam. Inkább a trail versenyek irányába mentem el, kezd már kényelmetlen lenni a sárdagasztás. A nagykanizsai verseny viszont szép emlék. Az időjárás kiváló volt, a pálya meglepően könnyű, a memóriateszt például ki is lett szedve ezen a versenyen. Mivel egyedül mentem, ezért saját tempóban tudtam teljesíteni, viszonylag gyorsan végeztem is, minimális burpee-vel, maximum két akadályt buktam el, de az is lehet, hogy csak a dárdahajítást. Nem jelentem ki, hogy végleg végeztem ezzel a műfajjal, de egy ideig nem hiszem, hogy újra indulok Spartan-on.
támogatónk a Doboz Mozgásközpont | fotó: spartanrace.hu
2018-ban volt olyan verseny is, amelyen már nem indultam, ilyen a Palkonyai Dűlőfutás. Valamint a Pécs-Orfű Félmaraton, amit idén időhiányra hivatkozva nem rendeztek meg. teljes képhez az is hozzátartozik, hogy március elején új edzésformát találtam magamnak, az a CrossFit. Semmilyen más tevékenységet nem éreztem még ennyire közel állónak magamhoz, mint ezt. Ez azonban azt is jelenti, hogy a futás kicsit háttérbe szorult. A rekortánra már csak ritkán megyek ki, untat körbe-körbe futni, ha eljutok futni, azt szinte kivétel nékül a Mecseken teszem. Legtöbbször Elekkel művelem ezeket, a Nyugat-Mecsekben van egy útvonalunk, amelyet “Lonely Pine Trail” névre kereszteltünk, itt a link hozzá, ha szeretnéd te is megfutni:
https://www.strava.com/activities/1354221666
Idén először nem írok semmit a jövő évről, majd egy év múlva kiderül, hogy 2019 mit hozott. Egy valamiben azonban biztos vagyok: szeretnék az edzés és futás mellett visszatérni a teljesítménytúrázáshoz. A futások alkalmával pedig új felszerelés lesz a segítségemre.
Mindenkinek sikerekben és sportban gazdag 2019-et kívánok!
Outdoor Napló 