Mielőtt elmerülnénk a részletekben, lássuk a túra előtti listát:
özönvíz szerű eső a túra előtti éjjel – pipa
sáros szakaszok – pipa
meleg a túra napján – pipa
fullasztó pára – pipa
Mint az látszik, minden adott volt egy jó kis túrához. Persze ez egy ilyen dolog, nyár van, akkor pedig általában meleg van és esetenként nagy pára is. Éjjel nem sikerült sokat aludnom, hajnal fél 5-kor pedig kegyetlenül megszólalt az ébresztő. Ha nem is kiugrottam az ágyból, de igyekeztem minél előbb kikászálódni onnan, hogy észhez térjek. A kevés alvás nem nyomta rá a bélyegét szerencsére a túrára, kelés után kávé, pakolás, a többi reggeli elintéznivaló, aztán indulás a Nomádba. 6-ra már oda is értem, így is terveztem, hogy lehetőleg legkésőbb fél 7-ig el tudjak rajtolni. A túra Milán nevéhez fűződik, ez pedig már önmagában biztosíték volt a színvonalra, hiszen ha a körülmények úgy hozzák, akkor Milán évente több közösségi futást/versenyt szervez és bonyolít le itt a Mecsekben, tehát nem egy első bálozó szervezőről van szó. A regisztráció gyorsan, percek alatt megvolt, előzőleg már online kitöltöttem az előregisztrációt, így már minden szükséges papír (itiner, igazolólap) elő volt készítve, én pedig 6 után pár perccel el is rajtoltam.
A Nomádból az útvonal a Jókai-téren át vitt a Széchenyi térre, majd tovább a Király utcán. Úgy rémlik, hogy ilyen korán még nem sokszor voltam a belvárosban, gyakorlatilag üres volt az egész, kellemes volt így végigsétálni az amúgy zsúfolt utcán. A Király utca vége felé egy bal kanyar, hamarosan pedig már az Ágoston téren voltam. Innen szintén bal kanyar vitt a Felsőhavi utcába, amely meredeksége ébresztően hatott. Két lépcsősorral feljebb már a Havas Boldogaszony templomnál voltam, itt kellett feljegyezni az első ellenőrzőkódót, méghozzá egy dátumot. Nekem személy szerint jobban tetszik ez a felírós megoldás, mint a zsírkrétás igazolás. Volt már olyan Tenkes túra, ahol a ponton a fűben kellett keresni a felfüggesztett zsírkrétát, hogy igazolni tudjunk, mert valószínűleg valamelyik túratárs előttünk nem tudta rendeltetésszerűen használni.
Kicsit fújtam a templom lépcsőjén ülve, majd indultam tovább a sétányon lefelé, a Tettye park irányába. Leérve jobbra fordultam, fel a sárga sáv jelzésre. Már annyiszor jártam erre, hogy gyakorlatilag csukott szemmel végigmennék rajta. Kellemes emelkedés kezdődött Dömörkapuig. Felérve egy jobbos és a sárga háromszögön ki a Flóra-pihenőhöz. Itt a pontőrök aláírták az igazolólapomat, ittam egy bögre vizet és robogtam is vissza Dömörkapuhoz. Ott újabb jelzésváltás immár a piros sávon haladtam. Ez a szakasz nagyon kellemes, könnyen járható és viszonylag hamar ki is értem Kis-rétre, ahol csak pár fotó idejére álltam meg, mert a következő pont még arrébb volt.
Kis-rétet elhagyva rövid emelkedő várja a kirándulót, majd hosszú lejtmenet. Ahogy ereszkedsz egyre lejjebb, a fejedben már ott motoszkál, hogy ezt a szintet, amitől olyan gyorsan szabadulsz, vissza is kell majd szerezni később. Persze ez nem szegte kedvem, inkább élveztem a kanyargó utat. Meg is érkeztem a következő ponthoz, a Kantavári-forráshoz. Papír, toll elő, újabb évszámot írtam fel, egy bögre forrásvíz, majd indulás tovább.
A forrás után a sárga kör vezetett és kezdődött az imént említett szint visszaszerzés. Szerencsére egészen szelíden emelkedett csak az út, abszolút élvezhető volt. A forrástól kicsit több, mint 1 km-re fordultam jobbra a sárga keresztre, ez az út vezetett el a lapisi műútig, Pista bácsi pihenőjéhez. Rövid műút következett, majd balra be, vissza az erdőbe. A következő váltásig itt is csak rövid szakasz volt, hamar elértem a Rotary körsétányt. Ennek a jelzését követtem egészen addig, ahol a piros háromszög keresztezi a körséta útvonalát. Itt váltottam jelzést és elkezdtem felfelé kapaszkodni a Tubesre. Ez a szerpentinszerű szakasz nem túl hosszú, hamar fel lehet érni a János kilátó tövébe, a túra következő ellenőrzőpontjához. Megkaptam a pecsétet, majd szemezgettem a szőlőből, közben jót beszélgettünk a pontőrrel. Kiderült ugyanis, hogy a PTE TTK mindkettőnknek közös pont az életünkben.
A Tubest a sárga sávon hagytam el, ez a jelzés vezet végig a Misina-Tubes gerincen. A következő megállóm a Kis-Tubesen lévő kilátó volt, ahonnan lenéztem a városra, csináltam 1-2 fotót és mentem tovább a Misina felé. Nem telt sok időbe elérni a TV-torony alatti parkolót, nekem itt kellett váltanom a piros háromszögre. Az ösvény szépen szerpentinezett lefelé, egészen Mandulásig, ahol a játszótér szélén lévő kúthoz tettem egy rövid kitérőt. Innen már nagyon közel volt a túra utolsó érintendő igazolópontja, konkrétan a Roboz-pihenő volt az. Gyorsan felírtam amit fel kellett és tovább ereszkedtem a sárga háromszög jelzésen. Megkerültem a Kardos-úti kulcsosházat, átmentem a műúton és továbbra is lefelé vitt az út. Az erdőből a Mecsek-kapun át jutottam ki.
Visszaértem tehát a városba, innen már csak lefelé kellett gyalogolnom a Pálos templomig, majd azt követően a Széchenyi térre. Átsétáltam a Jókai-térre, onnan már látótávolságon belülre került a Nomád, ezzel együtt pedig a cél. Megkaptam a kitűzőmet, ettem pár szem szőlőt, néhány kis pogácsát. A szendvics is hívogató volt, de sajnos sietnem kellett, délután ugyanis vendégek érkeznek. Összességében nagyon kellemes túra volt, korrekt frissítéssel, szép útvonallal. Szeptember közepén pedig futunk, szintén Milán szervezésében, gyertek, mert jó lesz!
Nomád Mecseki Kalandozások 16
időpont: 2020. augusztus 15., helyszín: Közép-Mecsek
táv (k. sz.): 16,3 km, szint (k. sz.): 509 m, idő (ó:p): 3:27
Outdoor Napló 