Jó régen volt már, hogy a túraévet a Dombay-tó túrákkal zártam, egészen pontosan 2014-ben, 9 éve. Akkoriban aktív teljesítménytúrázó voltam, leginkább a Mecsekben jártam, évi átlag 350-400 km-t túráztam. Aztán ha nem csalnak az emlékeim, egy időben a Dombay-tó túrák gazdátlanná váltak, nem szervezték évekig, majd egy új rendezőség felélesztette. Ennek én kifejezetten örültem, mert ez volt nekem az ideális évzárás. Ebből a gondolatból kiindulva vettük célba Krisztiánnal ebben az évben a 15-ös távot.
Szombat reggel igen kényelmesen, fél 8-kor indultunk ki a Dombay-tóhoz, a túra rajtjához. Gyönyörű tavaszias időben volt részünk végig a túrán, a kabát hamar a hátizsákba került, hiszen a pulcsi is elég volt. Mivel a túrán való indulás előnevezéshez volt kötve, a rajtban már a kinyomtatott itiner várt minket, ebből kifolyólag pedig extra gyors volt a rajtoltatás, ez a része nagyon szuper volt a túrának. A rajthelyül szolgáló Zengő Ifjúsági Táborból jobbra kikanyarodva kezdtük meg a túrát, eleinte hétvégi házak, majd később pincék között gyalogolva a zöld kereszt jelzésen. Nem sokkal később erről váltottunk a piros keresztre és itt már a Zengő is megmutatta magát.
Továbbra is ezen a jelzésen folytatva értünk egyre beljebb az erdőbe, ami ebben a tavaszias időben nagyon szép képet mutatott, nyugalmat árasztott. A túra útvonala itt együtt halad a Bazsarózsa tanösvénnyel, időnként pedig információs táblával is találkozhat az arra járó, így gazdagodva plusz információkkal.
Jó tempóban haladtunk, hamar fogytak a méterek és már a piros kereszt jelzésen is némi emelkedés kezdődött, ami egy dolgot jelentett: hamarosan elérjük a gerincet és vele együtt a sárga sáv jelzést, ami már egyenesen felvisz minket a Zengőre. Így is lett, újabb tanösvény információs táblánál fordultunk balra, immáron a sárga sávra és megkezdtük a meredek emelkedést a Mecsek legmagasabb pontjára. Még mielőtt azonban oda felértünk volna, mér a csúcs alatt a bivakhelyül is szolgáló esőbeállónál, a Viki-pihenőnél megkaptuk az első pecsétet az itinerbe, ezzel együtt pedig egy Balaton szeletet is.
A Zengő csúcsa innen gyakorlatilag már csak karnyújtásnyira van, tovább indultunk hát. Egy kis karácsony itt is volt a hegyen a kilátó előtti métereken. A kilátóhoz megérkezve előszedtem a kabátomat, mert az itt fújó szél kicsit kellemetlen volt. Ezután már indultam is fel a kilátóba, ugyanis a 2020-as felújítása óta nem voltam itt fent. A levegő elég párás volt, de a kilátás azért így is első osztályú.
A nézelődés után indultuk tovább, változatlanul a sárga sávon, a Zengő északi oldalán ereszkedtünk le. Onnan leérve balra fordulva gyalogoltunk tovább, majd még egy kis ereszkedést követően már Püspökszentlászló határában jártunk. A következő pecsétet kaptuk itt, a Hettyey-forrásnál. Forró tea is járt mellé, bár nem volt hideg, azért jól esett meginni.
Püspökszentlászlón átsétálva, a patakot követve haladtunk jó hosszan. A kiváló kirándulóidő rengeteg embert kicsalt a természetbe, Hosszúhetény északi végétől nem messze található Kőmorzsoló óriás szobránál jóformán tumultusba is kerültünk, annyian voltak ott.
A szobortól már hamar beértünk Hosszúheténybe, ahol annak főútján sétáltunk el a Tavasz Vendéglőig. Itt annak idején ellenőrző pont működött, most azonban nem kellett pecsételni, ezért keletnek vettük az irányt és szépen lassan elhagytuk Hosszúhetényt. Eleinte pincék, majd szántóföldek között gyalogoltunk, amíg el nem értük az erdő szélét. Ezen a ponton kellett déli irányba továbbhaladni. A túrának ez az utolsó szakasza volt, ami már a célba vezetett vissza. Az itiner alapján végig szalagozást követve kell itt haladni, a probléma csak az volt, hogy egyetlen szalag sem volt kihelyezve. Azt gondolom, hogy ez a rendezőkre nézve igen kellemetlen dolog. Nekünk szerencsénk volt, mert emlékezet alapján tudtam, hogy merre kell menni, be is értünk hamarosan a célba, átvettük a kitűzőt és oklevelet, majd a célkaját is. Ez pedig egyfajta gulyáslevesnek kinéző dolog volt, tele minden jóval: krumpli, répa, hús, szalonna, kolbász. Azt meg kell hagyni, hogy finom volt és mivel kellemesen el is fáradtam a túrán, nagyon jól esett megenni. Összegezve azt mondanám, hogy örülök a Dombay-tó túrák feltámadásának, mert a Kelet-Mecsek nagyon szép részein haladnak a különböző távok, de az igazsághoz hozzá tartozik, hogy az előző rendezőség magasabb színvonalon valósított meg ezt a túrát. Ennek ellenére ha lesz rá lehetőségem, akkor jövőre is ezzel a túrával zárom az évet.
Dombay-tó 15
időpont: 2023. december 30., helyszín: Kelet-Mecsek
táv (k. sz.): 17 km, szint (k. sz.): 520 m, idő (ó:p): 3:41
Outdoor Napló 