Ismét beköszöntött az újév, ezen alkalomból pedig röviden összeszedtem a gondolataimat, hogy milyen outdoor kalandokban volt részem 2023-ban. Volt ezek között olyan aktivitás, amit már régebben is űztem rendszeresen, illetve olyan is, ami idén új elemként színesítette a természetben eltöltött időmet. Több olyan tényező is akadt ebben az évben, ami limitálta a lehetőségeimet, de mindezek ellenére úgy érzem, hogy jól ki tudtam használni azokat az alkalmakat, amikor semmi más dolgom nem volt, így ki tudtam szabadulni a városból az erdőbe.
A munka mellé betársult egy egyetemi képzés is, ami sok pénteket és szombatot lefoglalt. Emiatt pedig pár teljesítménytúrát ki kellett hagynom sajnos, de majd jövőre pótlom ezeket. De ami még ennél is több időt és energiát lefogott, az a kislányom megszületése volt júniusban. Óriási volt az öröm, nagyon szeretek apának lenni, ettől fogva pedig egy cseppet sem bántam a kimaradt lehetőségeket. Már nagyon várom azt az időszakot, amikor együtt tudjuk majd járni az erdőt.
Szerencsére azonban néhányszor volt lehetőségem túrázni erre-arra, folytatni az OKT-t, belekezdeni a másik két kéktúrába és vadkempingezni is. Imádtam mindet, értékes tapasztalatokkal gazdagodtam ebben az évben, új helyeken, új túrákon is jártam, amelyek már egy ideje a bakancslistámon voltak.
Kéktúra
A 2022-ben megkezdett Országos Kéktúrát folytattuk idén is, erre az évre a tavalyiak mellett egy megkezdett túra befejezése jutott, konkrétan a 6. számú túra (Badacsonytördemic – Nagyvázsony) Káptalantóti és Nagyvázsony között. A Balaton-felvidéket szerintem senkinek nem kell bemutatni, gyönyörű része az országnak, kiemelkedően jó itt túrázni. Számomra külön öröm volt, hogy a túra jóvoltából végre eljutottam a Szentbékkállai Kőtengerhez, ami már régi vágyam volt. A tanúhegyek látképe pedig egyszerűen megunhatatlan. Erre az évre pedig ez volt az utolsó kéktúrázásunk, hiszen Zoé ekkor már úton volt hozzánk. A tervek szerint tavasszal már hárman folytatjuk a megkezdett kéket. A statisztika pedig a következő: eddig az OKT-n 205,8 km-t túráztam, ez a teljes táv 17,5%-a.
Az OKT “pihentetésével” én új irányba mozdultam el és Krisztiánnal nekiláttunk a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúrának. A DDK pedig elhozta a vadkempingezést is az életembe, erről írtam már bővebben a túrákról szóló bejegyzésekben, a felszerelésemről pedig külön bejegyzés is készült. A DDK azért volt jó választás nekünk, mert az egyes túrák jóval közelebb vannak, ebből kifolyólag pedig idén Kaposmérőtől Apátvarasdig jártuk be a DDK-t, összesen 125,5 km-t tettünk meg, ami a teljes útvonal 23%-a.
Persze nem lenne teljes a kép, ha Krisztiánnal nem kóstoltunk volna bele az Alföldi Kéktúrába is. Mivel a fő fókusz a DDK-n volt, így az AK-n csak egy túrát teljesítettünk, az 1. számút Szekszárdtól Bajáig. Óriási várakozással voltam a túra előtt, mert két napos sátrazósra terveztük, ráadásul több felszerelésem (pl. hátizsák, sátor, főzőedény) is új volt, amit itt próbáltam ki először. Írhatnám, hogy a körülmények miatt – 38 fok, hőségriadó, millió szúnyog Gemencen – hatalmas pofáraesés volt a túra, mégsincs így. Igazán egyedire sikerült, örök emlék marad. Nem minden nap alszik úgy sátorban az ember, hogy tőle pár méterre vaddisznók csámcsognak éjjel a lehullott almán.
Teljesítménytúrázás
A már fentebb részletezett okok miatt nyilván nem volt teljesítménytúra szempontjából erős ez az év, de azért 9 túrára így is eljutottam. Volt ezek között régi megszokott (pl. a Télies Mecsek vagy éppen a PITE 20), de akadt teljesen új is. Olyan túrák, amelyeket évek óta szerettem volna teljesíteni. Az egyik a Gerecse 20, a másik pedig a Téli Tihany 20 volt. Utóbbi volt idén a kedvenc teljesítménytúrám, minden tekintetében kifogástalan volt. Voltak számomra régi visszatérő túrák is, amelyekre hosszú kihagyás után jutottam el ismét, ilyen volt a Szuadó és a Dombay-tó túrák. Összességében 130 km-t tettem meg idén teljesítménytúrákon, ami ugyan nem tűnik magas számnak, de még így is több, mint ahány kilométert 2016 és 2022 között tettem meg összesen teljesítménytúrákon. Természetesen voltak olyan túrák idén, amelyeket ki kellett hagynom, leginkább az egyetemi elfoglaltságom okán, ezek közül legfájóbb a Tanúhegyek nyomában túra volt, ezért ezt jövőre mindenképp szeretném teljesíteni. Mindezek ellenére pozitív volt ez az év, igyekszem jövőre is a lehető legtöbb teljesítménytúrára eljutni.
Köszi, 2023!
Mindent egybevetve igazán mozgalmas év volt ez. Ha 2024 csak fele ennyire lesz outdoor kalandokkal teli, már akkor is fantasztikus lesz. Ilyenkor illik arról is írni, hogy mit tervez az ember az új évben, bár én ezt annyira nem szoktam tartani, mert a terv az csak terv, egyáltalán nem biztos, hogy olyan formában fog megvalósulni, ahogyan ki lett találva, erre idén volt több példa is esetemben. De ami biztos, hogy idén, immár családként szeretnénk folytatni az Országos Kéktúrát. Az is biztos, hogy Krisztiánnal a DDK-t fogjuk folytatni rendületlenül. A teljesítménytúrázást sem szeretném kihagyni ebben az évben, amikor lehetőségem lesz, megyek. Természetesen a vadkempingezést is tervezem folytatni és remélhetőleg idén tető alá tudjuk hozni a születésnapi bivakolást is, ami 2023-ban többszöri változtatást követően a Remete-réten történő főzéssé és vacsorázássá alakult át. Na igen, ilyenek a tervek, többször módosulnak, de legalább valahogy alakot öltenek a gyakorlatban. Izgalommal várom, hogy 2024 mit tartogat számomra, milyen kalandokban lesz részem.
Outdoor Napló 