Szuadó 40 (2014. 03. 22.)

A korai kelés mindig meggyötör, pláne hétvégén. De mostanában rossz alvó vagyok és egyébként is túrázni indultam, ezért nem okozott nagy gondot hajnalban kikelni a kényelmes ágyból. Gergővel a buszvégállomáson találkoztunk és az egész várost keresztül-kasul bejárva jutottunk fel Éger-völgybe a 24-es számú járattal. A gyors regisztrációt követően még bedobtam egy müzli szeletet és nekivágtunk az előttünk álló 38 km-es távnak. A térképet elnézve hamar rájöttünk, hogy az “Éjszakai Mecsek” útvonalát fogjuk bejárni, csak fordított irányba. Az első szakasz nagy meglepetést nem tartogatott, a zöldön fel a hegyre, először a Mohosi-kis-kútnál álltunk meg, itt pecsétet kaptunk, aztán tovább fel Éger-tetőre. Még mindig a zöldön nemsokára elértük a sorompót, itt jobbra fordultunk és pocsolyákat kerülgetve haladtunk tovább. A Bika-domb megmászása után következett a legkevésbé várt rész: a Panoráma-út. A piros háromszögön kanyarogtunk a Jakab-hegy oldalában és nagy meglepetésemre ezúttal nem a megszokott unalmas, véget érni nem akaró érzés fogott el.

fotó: Erdős Gergely

Viszonylag hamar magunk mögött hagytuk és mér a Babás-szerköveknél voltunk, ahol a második pecsétet kaptuk. Innen a sziklamászós rész jött a kék keresztet, majd a kék háromszöget követve felértünk a hegygerincre, a kék sávra. A kilátó felé indulva jobbra, a Zsongor-kőhöz tettünk egy kis kitérőt, itt kaptuk a harmadik pecsétet. Folytatva a kéken már a kilátó következett, ahol megálltunk reggelizni. Itt csípett a levegő a szél miatt, előkerült a pulcsi arra a 10 percre, amíg megpihentünk. Miután végeztünk nekiiramodtunk és a kéket követve szép bükkösben ereszkedtünk le a Szuadó-nyeregbe, ahol bal kanyar után már a kék keresztet követtük. Rövid lejtmenet után a Mihály remete forrásnál feltöltöttük a vízkészleteket és beértünk a gyönyörűséges Szuadó-völgybe, ahol – és itt idéznem kell a hivatalos útvonalleírást – “menet közben patakátkelések teszik romantikussá utunkat”. A 4. ellenőrzőpont fent volt egy mellékvölgyben, a Laci-forrásnál. pecsételés után visszatértünk a keresztre, közben pedig egyre-másra jöttek szembe a túratársak, akik kihagyták a Laci-forrást. Mivel mi rutinosabbak voltunk, zavartalanul folytattuk utunkat hosszan a Szuadó-völgyben, ahol mindenfelé medvehagyma tetté igazán üdévé az erdőt.

A Pécs-Orfű út elérésekor szalagozást követtünk, majd átkeltünk az úton és a balra lévő zöld háromszögön mentünk Orfű felé. A következő elágazásnál a jobbra haladó sárgát választottuk, beértünk Orfűre. Szerencsére a kedvenc borításomon mentünk innen jó sokat: aszfalton. A Malommúzeum érintése után az Orfűi-tó keleti oldalán, majd tovább az üdülőrészen be Mecsekrákosra.

fotó: Erdős Gergely

Eddigre olyan jó idő támadt és annyira kívántam a cukrosat, hogy beugrottunk a boltba, aztán magunk mögött hagytuk Mecsekrákos maradék részét is, hogy nemsokára elérjük az 5. pontot, a Nagy-kő-oldal bejáratánál. Itt Gruber Misi várt pecséttel, rövid diskurzus és a Lóri-völgyben meneteltünk. Patakátkelésben itt sem volt hiány, csak a romantika hibádzott, nem volt patak alattunk, csak a kiszáradt, poros és kavicsos meder.

fotó: Erdős Gergely

Ellenben találtunk itt is kőépítményeket, amelyek állítólag azt jelentik, hogy egyszer még visszatérsz arra a helyre, ahol építetted. A völgyből kiérve széles, traktornyomos, erdőirtott szakasz fogadott. Kicsit előrementem, Gergőt a Lóri kulcsosháznál vártam be, ami ellenőrző- és frissítőpontként működött.

Zsíros kenyér és szörp után indultunk ismét útnak a zöld sávon, amin egészen Vágotpusztáig kapaszkodtunk fel. A települést elhagyva balra, a zöld körön mentünk, fel a Kecske-hátra, hogy azután leereszkedjünk a Nagy-mély-völgybe, ahol a Kőlyuknál álltunk meg ismét egy pecsétre. A pontőr arra is felhívta a figyelmünket, hogy messze a következő vízvételi lehetőség, így most tegyük azt meg a Cserkész-forrásnál.

fotó: Erdős Gergely

Ez volt az a pont, ahol a telefonom megadta magát, ugyanis előzőleg feltelepítettem rá az Endomondo nevű sport trekker alkalmazást. Odáig szépen mért, bemondta a részeredményeket, de a telefon aksija nem bírta tovább, így 28 km került trekkelésre. A továbbiakban a zöldet követtük a kalandos Zsidó-völgyben. Rovarok, sár, csúszós kövek és mindenfelé bedőlt fák között.

Az elágazásnál újabb pecsétet kaptunk és elkezdtük a hosszú, kimerítő emelkedést a Lapisra. Hosszú volt és kimerítő, de a Stiglicfogdosónál már nem sok kellett. A kivágott farönköknél megpihentem kicsit, amíg Gergő is legyűrte az emelkedőt, aztán mentünk tovább, kiértünk az aszfaltra, onnantól pedig csak pár méter a honfoglalás emlékmű. A Lapisról a Sós-hegyi kilátót vettük célba, távolságban szerencsére nem sok, újabb pecsét és medvehagymával feljavított szendvics, rövid pihi. Aztán szépen le a Remete-rétre a zöld háromszög, aztán a zöld kereszt jelzéseken. Remete-rétről szinte csukott szemmel is leértünk volna Éger-völgybe. Végig a mecsekszentkúti szerpentint követő ösvényen, a Rózsa-forrásnál ismét pecsét, majd keresztül a műúton, fel a rövid emelkedőn, aztán újra le, de ez már Éger-völgybe vitt, a cél előtt még egy pecsételés történt, aztán visszaértünk Teca Mamához. Átvettük a kitűzőt és az emléklapot, megettük a virslit, és megfáradtan, szépen komótosan elbattyogtunk haza.

Szuadó 40
időpont: 2014. március 22., helyszín: Nyugat-Mecsek, Közép-Mecsek
táv (k. sz.): 37,6 km, szint (k. sz.): 1330 m, idő (ó:p): 8:29