Március utolsó szombatján Krisztián kollégámmal ismét teljesítménytúrára mentünk, ráadásul elő is neveztünk, hiszen a célban lévő meleg ételhez ez kellett, hogy biztosan jusson nekünk is. Márpedig a Csülök Bárban, ami otthon adott a rajtnak, igazán jól főznek, nem tanácsos lemaradni a célkajáról.
Reggel a gyors regisztrációt követően már 7:50-kor nekiindultunk a 17-es távnak. Elég borongós, esőre álló idő volt, ezért gyorsan bekezdtünk annak érdekében, hogy lehetőleg minél kevesebb esőt kapjunk a nyakunkba, ha netán eleredne. A túra elején, a vendéglőt elhagyva északi irányba gyalogoltunk Patacson, egészen addig amíg el nem értük a keresztet az elágazásban. Itt kanyarodtunk balra és kezdtük követni a piros háromszög jelzést. Igen ütemesen gyűjtöttük a szintet, a Bika-domb felé igyekezetünk, ahol az első pecsétet kaptuk. Megmondom őszintén, hogy fogalmam se volt, hogy a Bika-domb hol van, hogy egyáltalán van ilyen a Mecseken, hiába járom hosszú évek óta a hegységet. Aztán kiderül, hogy a Bika-domb nagyjából nem más, mint a piros háromszög és az Éger-tető irányából érkező zöld sáv kereszteződése. Itt kaptunk pecsétet a menetlevélre és folytattuk utunkat a piros háromszögön, immár a Panoráma úton.
Gyorsan haladtunk és kanyarogtunk az ösvényen, így aztán viszonylag hamar odaértünk a Babás-szerkövekhez, ahol újabb pecsétet szereztünk be az újabb ellenőrzőponton. Innen jött minden erre haladó túra legnehezebbje, feljutni a kék sávra. Ehhez kezdetben a kék kereszten, majd a kék háromszög jelzésen másztunk felfelé, útba ejtve a Sasfészket. Végül felértünk a DDK kék sáv jelzésére és ezen a részen már itt-ott szépen zöldbe borította a gyepszintet a megannyi medvehagyma levele.
A kék sávon folytatva megleltük az igazi, jellegzetes mecseki medvehagyma tengert, ez kísért minket a nem túl messze lévő Zsongor-kőhöz. A következő pontunk volt itt, de személyzet nélkül, a kirakott zsírkrétával kellet az igazolólapon firkálni. A kilátóponthoz nem kellett ezúttal lemászni, így éppen csak kinéztem a fák közül le, a kilátóhoz. Tovább indulva tűntek fel a keltikék, melyek lila és fehér virágaikkal dobták fel a teljesen zöld aljnövényzetet.
A Jakab-hegyen lévő kilátót elhagyva ereszkedni kezdtünk a kéken, majd az egykori tarvágott területet elhagyva, a kékről váltottunk a piros sáv jelzésre és már a következő pontunk felé haladtunk. Nem jártunk már messze, a Négybarát-forráshoz érve megint zsírkrétával firkáltunk, majd haladtunk tovább. A Farkas forrást elérve már Éger-völgy északi végében jártunk.
Éger-völgy minden évszakban gyönyörű, de azt hiszem tavasszal, medvehagyma takaróval a legszebb. A zöld és a barna színek váltakozása kiemeli a völgy páratlan szépségét. Itt, a völgyben is zsírkrétáznunk kellett, ezt megtéve haladtunk kifele Éger-völgyből.
A völgy déli végében fordultunk élesen jobbra, a zöld sáv jelzést követve kezdtünk el felfelé haladni a Jakab-hegy oldalában, méghozzá a Mohosi-kis-kúthoz. Itt megint pontőrtől kaptuk az igazolást, majd ezt követően másztunk még kicsit felfelé, Éger-tető irányába. Még mindig zöld sávon gyalogoltunk, ezen a szakaszon viszont temérdek sár is volt, győztük kerülgetni. Utunkon elértük azt az elágazást, ahol déli irányba fordultunk és a Szent Márton zarándokút jelzését követtük, amely már lefele vezetett minket a hegyről. Visszaértünk Patacsra, le a Fő utcára, ahonnan már a Csülök Bárt vettük célba, hogy a túrát abszolváljuk. A kitűző átvétele után megkaptuk a bográcsban főtt babgulyást, ami annyira gazdagon készült mindenféle hússal, hogy leírni is nehéz, mennyire finom volt. Így aztán jól lakva zártuk a túrát és indultuk el haza.
Szuadó 17
időpont: 2023. március 25., helyszín: Nyugat-Mecsek
táv (k. sz.): 16,6 km, szint (k. sz.): 627 m, idő (ó:p): 3:31
Outdoor Napló 