Nos, ez nem egy mai történet, de eddig valahogy nem írtam meg az első és lehet, hogy egyben utolsó Gerecse 20 teljesítésemet. A poszt végén kitérek arra, hogy nagy valószínűséggel miért nem fogok többet ezen a túrán indulni, de előbb lássuk magát a túrát, már amire emlékszem 2,5 hónap távlatából.
A Gerecse teljesítménytúra, amely több távval is rendelkezik, az egyik legrégebbi hazai teljesítménytúra, idén már a 41. Gerecse túrákat rendezték meg. A régre visszanyúló múltja és hírneve miatt gondoltam arra, hogy teljesíteni kéne valamelyik távot. Végül Krisztiánnal a 20-as mellett döntöttünk és a túra napján jó korán indultunk fel Pécsről Tatabányára, hogy lehetőség szerint minél előbb tudjunk rajtolni. A rajtolás még annak ellenére is lassú volt, hogy előnevezésünk volt, hosszú sorok kígyóztak. Végül lecsippantották a papíron lévő QR-kódot, megkaptuk a rajcsomagot (egy zacskó mazsolát, almát, nápolyit és egy tasak sportkrémet) és neki is lódultunk a túrának.
Az időjárás nem volt éppen a legjobb, hidegnek nem mondanám, de végig borult idő volt és a túra közben kétszer-háromszor rövid időre el is eredt az eső. A túra kezdeti szakaszán Tatabányáról kellett kisétálni, átkeltünk az M1-es autópálya alatt, majd egy hosszú, murvás, kertekkel kísért utat követően jobbra fordulva megérkeztünk az erdőszélre. Persze eközben rengeteg túrázót előztünk, törekedtünk arra, hogy mindig “légüres” térben haladjunk, ne legyenek túl sokan körülöttünk. Az eső áztatta, tavaszi erdő egyébként nagyon szép képet mutatott, ez a része nagyon tetszett.
Ahogy haladtunk előre, úgy jött szépen az első emelkedő és az ösvény is kezdett összeszűkülni, majdhogynem egyszemélyes úttá vált, ami azt is jelentette, hogy iszonyatosan belassultunk, mert csak libasorban tipegtünk egymás után. Ezen az sem segített, hogy némely helyen az útra dőlt fatörzsön való átkelés, vagy annak megkerülése nagyon sok időt vett igénybe ekkor túrázói létszámmal. Ezért itt nekem extra türelmet kellett gyakorolnom, de végül átjutottunk minden akadályon és saját tempóban tudtunk haladni.
Az ösvény ismét kezdett szélesedni, ami még inkább felgyorsította a tempónkat, jól haladtunk. Elértük a Halyagos-rétet, a túrának valamivel több, mint negyedén voltunk túl. A rét után még egy kis emelkedő borzolta a kedélyeket még 1,5 kilométeren keresztül, de ezt követően elkezdtünk ereszkedni. A sáros tereppel páraknak meggyűlt a baja a közel 2 km-es lejtmenetben. Lassan megérkeztünk az első pecsételőpontunkra, Vértestolnára. A focipálya melletti épületnél vártak minket, benyomták a pecsétet, majd mentünk is tovább. Arra azonban már a megérkezéskor rájöttünk, hogy mi itt már jártunk 2021. májusában, amikor a 5 Peaks of Gerecsét futottuk meg. Végigsétáltunk Vértestolnán, majd a település végén jobb kanyart véve egy nagyon hosszú, véget érni nem akaró kavicsos úton haladtunk.
A hosszú és monoton kavicsos út végén igazi megkönnyebbülésnek érződött még a kezdődő emelkedő is, legalább ismét az erdőben voltunk. A következő ellenőrzőpont fele igyekeztünk éppen és az útvonal több része is nagyon ismerős volt, a Peaks alkalmával érintettük őket. A túránk második pecsétjét Kisréten kaptuk. Itt sem időztünk sokat, a pecsételést követően indultunk tovább. Már nem voltunk messze Tatabánya egyik ismert jelképétől, csak 2 km-t kellett gyalogolnunk és a közelében igazi parkerdőben haladtunk, majd a fák közül kiértünk a Turul Emlékműhöz. Begyűjtöttük az utolsó pecsétet, körüljártuk az emlékművet és letekintettünk Tatabányára, mert igen szép panoráma tárult elénk a városról. Még a túra rajtjának helye, a Megyeháza tér és az ott felállított sátrak is látszottak.
Innen már csak a túraközpontba kellett visszajutnunk, befejezve ezzel a túrát. Ennek első szakasza egy brutál lépcsősor volt lefele a városba, 600 méter távon 125 méter szintet vesztettünk. A városba érve másodszor is átmentünk az M1-es autópálya alatt, aztán pár panelház között kanyarogva visszaértünk az Árpád Gimnáziumhoz, ahonnan már láttuk a célt. Beérkezve ismét elkezdett esni az eső, így nem időztünk itt sokat, én vettem emlékbe egy hűtőmágnest, aztán elindultunk vissza az autóhoz, majd haza Pécsre.
Összegezve elmondhatom, hogy bár visszaolvasva összességében kicsit keserűnek tűnhet ez a beszámoló, ennek ellenére azért tetszett a túra, a Gerecse nagyon tetszett. De, ennek ellenére minden bizonnyal többet nem indulok ezen a túrán, mert az embertömeg egyszerűen elviselhetetlen volt. A 10-es és 20-as táv ugyanazon idősávban rajtolta és volt ugyan létszámkorlát az előnevezés során, de erre a két távra összesen több, mint 3000 túrázó nevezhetett. Nyilván nem ennyien indultak, mert esős idő is volt, ami sokakat visszatartott, de így is sok száz túrázó kezdte meg egyszerre a túrát. Borzalom volt kerülgetni őket az elején, majd a keskeny, egyszemélyes ösvényen kivárni amíg mindenki átszenvedi magát a kidőlt fákon. Értem én, hogy ismert túra, nagyon régóta rendezik, de ez ilyen formában élhetetlen számomra. Szép volt, volt jó része és egyszer elég is volt.
Gerecse 20
időpont: 2023. április 15., helyszín: Gerecse
táv (k. sz.): 19,2 km, szint (k. sz.): 540 m, idő (ó:p): 3:35
Outdoor Napló 